A világkereskedelem árbevételének jelentős része közvetítői típusú szerződésekből (forgalmazási szerződés, kereskedelmi ügynöki szerződés, bizományi szerződés stb.) származik. Ezek közül a forgalmazási (disztribúciós) szerződés előkészítése igényli a legnagyobb körültekintést. Ez a szerződéstípus a szállító (gyártó) és egy vagy több forgalmazó (disztribútor) között szabályozza áruk és szolgáltatások közvetítését. A szerződéskötés indoka, hogy ennek révén a jellemzően multinacionális szállító külön befektetés nélkül tőle független, jellemzően jobb helyismerettel rendelkező helyi szereplőkre tudja bízni termékeinek vagy szolgáltatásainak adott országban való forgalmazását.
A disztribúciós szerződés gyakran komplex forgalmazási rendszert is megteremt, mely az értékesítési láncolat kialakítójának döntésétől függően szabad, szelektív vagy kizárólagos formát ölthet. Teljesen szabad rendszer esetén a szállító bárkit kiszolgál, aki viszonteladóként kívánja értékesíteni a termékeit. Ennek ellentéte, ha a szerződő felek kikötik, hogy kizárólagos forgalmazási rendszerben dolgoznak együtt, vagyis egy adott földrajzi területen csak egy forgalmazó szerepelhet. A szállító ezzel azt vállalja, hogy más forgalmazóval nem köt szerződést, illetve saját maga sem értékesít.
A két véglet között helyezkedik el a szelektív disztribúciós rendszer. Ebben az esetben is korlátozott a forgalmazók száma, de a szállító mennyiségi és minőségi kritériumokat írhat elő a forgalmazók számára, mint például: a személyzet megfelelő kiképzése, a termék marketingjének megfelelő színvonalat tükröző üzlet vagy bemutatóterem működtetése, szerviz biztosítása, előírt minimális mennyiség beszerzése (minimum purchase quantity) stb. Szelektív disztribúciós rendszerben egy adott területen több forgalmazó is kiszolgálhatja a vevőket, ám csak olyanok, akik mindenben megfelelnek a szállító által előírt kritériumoknak (selection criteria).
Kizárólagos vagy szelektív disztribúciós rendszer kialakítása esetén ugyanakkor fokozottan kell ügyelni arra, hogy a megkötött megállapodások ne ütközzenek a versenyjog által előírt kartelltilalomba. A hazai és az uniós szabályok alapján ugyanis tiltott versenykorlátozásnak minősül minden olyan, egymástól független vállalkozások közötti megállapodást amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza. A szankcionált magatartások közül példálózó jelleggel az alábbiakat emelhetjük ki:
- a forgalmazás korlátozása vagy ellenőrzés alatt tartása,
- a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározása,
- a piac felosztása, és az értékesítésből való kizárás.
Jogsértő magatartás megállapítása esetén a GVH az érintett vállalkozás, illetve vállalkozáscsoport megelőző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százalékáig terjedő bírságot alkalmazhat. Azonban nemcsak a szankció, de már maga a versenyfelügyeleti eljárás lehetősége is komoly kockázatot jelent, hiszen a tényállás tisztázása érdekében a GVH vizsgálói bizonyítási eszközök felkutatása céljából jogosultak az érintett cég – valamint vezetőinek és alkalmazottainak – ingatlanait, járműveit, adathordozóit átkutatni, lefoglalni. A gyakorlatban ez jellemzően váratlanul, a reggeli órákban, egyszerre több helyszínen nagy számú vizsgáló részvételével történő hajnali rajtaütést (“dawn raid”) jelent.
Szerencsére nem minden forgalmazási rendszert kiépítő megállapodás számít törvényellenesnek. A disztribúciós szerződések az alábbi három esetben mentesülhetnek a kartelltilalom alól:
- ha csekély jelentőségű megállapodásnak minősülnek, vagyis a felek együttes piaci részesedése nem éri el a 10%-ot (az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén!);
- az ún. vertikális csoportmentesítő kormányrendelet alapján, ha az érintett piacon sem a szállító, sem a forgalmazó piaci részesedése nem haladja meg a 30%-ot, bár bizonyos fajta kikötések (pl.
viszonteladói ár rögzítése, passzív értékesítések megtiltása) ebben az esetben is tilosak; illetve - egyéni mentesítés alapján: ha bármelyik fél piaci részesedése meghaladja a 30%-ot, akkor a Gazdasági Versenyhivatal megvizsgálja, hogy a disztribúciós rendszer milyen előnyökkel jár, és ez mennyiben ellensúlyozza a verseny korlátozásával járó hátrányokat.
A viszonteladói árra vonatkozó kikötések jogszerűsége külön elemzést igényel. Jelentős egyszerűsítéssel annyit mondhatunk, hogy meg kell vizsgálni, hogy maximális vagy ajánlott árról van-e szó, mivel ezek nem feltétlenül akadályozzák a konkurens forgalmazók közötti árverseny kialakulását. Rögzített vagy minimális ár kikötése ugyanakkor súlyos versenykorlátozást valósíthat meg, ami még akkor is szankciót von maga után, ha a felek formailag maximális vagy ajánlott árat állapítottak meg, azonban ez a gyakorlatban rögzített vagy minimális árként működik.
Végül egyre gyakoribb kérdésként vetődik fel, hogy a szállító megtilthatja-e a disztribútor számára az internetes eladás bizonyos formáit. Az uniós bírósági esetek egyértelműen az online értékesítés tilalma ellen foglalnak állást. Ezt a képet árnyalja az Európai Bizottság iránymutatása, mely a más forgalmazó területén folytatott ún. aktív értékesítést (pl. kéretlen levél formájában) kizárhatónak tartja, ugyanakkor jogsértő versenykorlátozásnak minősíti a passzív értékesítés (pl. ha az ügyfél keresi fel a más területen működő disztribútor honlapját) megtiltását.
* * *
Honlapunk említés szintjén dolgoz fel a vállalkozások és magánszemélyek vagyoni viszonyait érintő jogi kérdéseket. Az itt közzétett tartalom az általános tájékoztatás céljára korlátozódik, ugyanakkor nem minősül sem ajánlattételnek, sem ügyvédi megbízás alapján nyújtott tanácsadásnak vagy más szolgáltatásnak. A jogszabályok időközbeni változása miatt az is elképzelhető, hogy egyes bejegyzések tartalma már nem felel meg a hatályos jognak. Forduljon hozzánk bizalommal, ha a szakterületeinkhez tartozó bármely témával kapcsolatban kérdése merülne fel vagy részletes tájékoztatásra lenne szüksége.
Leave a reply